KAMASZKONFERENCIA
#dia #forditsegyetavilagon
2019. október 5., Budapest
KAMASZKONFERENCIA? IGEN!
Ezt a konferenciát olyan fiataloknak szervezzük, akik szeretnének többet tudni arról a világról, ami az iskola falain kívül várja őket. Akik nyitottak és kíváncsiak az új gondolatokra. Akiknek tervei vannak. Akik hatással akarnak lenni a világra.
TÉMÁK
fókuszban: az álmok
LÉGY SZABAD!
Merünk-e szabadon álmodni? Követhetjük-e szabadon az álmainkat? Előadók, akik a korlátokat leküzdve vagy épp azokat hasznosítva találták meg a saját szabadságukat.
HORGONYT FEL!
Hogyan válthatjuk valóra az álmainkat? Mit tegyünk, hogy elérjük a céljainkat? Történetek tervezésről, kitartásról és arról, hogyan fogjunk hozzá terveink megvalósításához.
EVEZZÜNK EGYÜTT!
Honnan meríthetünk erőt az álmok megvalósításához? Mire támaszkodhatunk, kitől kaphatunk segítséget? Saját erőforrásaink és a közösség ereje is fókuszba kerülnek.
ELŐADÓK
„Az első szerződést, amit megkötöttünk, az apukájának kellett aláírnia, mert Sári még nem volt 18 éves” – meséli Molnár Benedek, a jövő jogászainak platformja, Arsboni alapítója, aki azóta is együtt dolgozik Volom Sárával, a Photon nevű fotós startup alapítójával, aki tényleg nagyon fiatalon kezdett bele az üzletelésbe. (Forbes) Két éve a végzős gimnazisták sorát színesítettem az Eötvös József Gimnáziumban. Keveset látva a világból nem éreztem azt, hogy tudatosan lennék képes dönteni arról, hogy mit tanuljak és mi mellett köteleződjek el sok évre, ezért választottam egy olyan utat, ahol minél több mindent megismerhetek komoly elköteleződés nélkül. Így lettem gimisből vállalkozó. Az előadásom során ennek az útnak a szépségeiről és ugyanúgy a buktatóiról is fogok beszélni. Mesélni fogok arról is, hogy milyen 20 éves lányként egy olyan céget vezetni, ahol az üzlettársaim mind minimum egy évtizeddel idősebbek nálam, hogy lehet a generációk közti különbségeket könnyedén áthidalni és kevés tapasztalattal is tudatos, felelős vezetőnek lenni.
Jogászként végeztem az ELTE-n, 2012-ig az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa voltam, ezt követően 3 évig az UNICEF magyar bizottság gyermekjogi igazgatója. 2015-ben jelent meg Rám is gondoljatok című könyvem a gyermekközpontú válásról. Ugyanebben az évben alapítottam meg a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt, ami kiemelten foglalkozik a gyerekek erőszakkal és bántalmazással szembeni védelmével.
Minden nap úgy megyek be az irodába, hogy a gyerekkori álmom megvalósításáért dolgozom: egy igazságosabb világért. Azt gondolom, hogy amíg a gyerekek kiszolgáltatottak, nem ismerhetik meg és nem gyakorolhatják a jogaikat, addig ez a világ sosem lesz se békés, se fenntartható, sem igazságos. Ha béklyók, tabuk, rossz minták között nőnek fel a gyerekek, akkor olyan felnőttek lesznek belőlük, akik ezeket továbbörökítik. Hiszem, hogy ezt az ördögi kört a gyerekek iránti tisztelet és a jogaik jobb érvényesülése meg tudja szakítani.
Minden nap úgy megyek be az irodába, hogy a gyerekkori álmom megvalósításáért dolgozom: egy igazságosabb világért. Azt gondolom, hogy amíg a gyerekek kiszolgáltatottak, nem ismerhetik meg és nem gyakorolhatják a jogaikat, addig ez a világ sosem lesz se békés, se fenntartható, sem igazságos. Ha béklyók, tabuk, rossz minták között nőnek fel a gyerekek, akkor olyan felnőttek lesznek belőlük, akik ezeket továbbörökítik. Hiszem, hogy ezt az ördögi kört a gyerekek iránti tisztelet és a jogaik jobb érvényesülése meg tudja szakítani.
Mit fogsz tanulni? Nem tudom. Mi szeretnél lenni? Nem tudom. Hol látod magad tíz év múlva? Nem tudom. Mikor fejezed be a könyved? El fogod tudni tartani magad? És ha saját családod lesz? Nem tudom, nem tudom, nem tudom. Nagyon sokáig meg voltam győződve arról, hogy kész válaszom kell, hogy legyen minden kérdésre. És egy ideig egyszerű dolgom is volt: a sulihoz elég volt tanulni, az élethez jónak lenni. Mikor azonban a jövőmről, az iskola keretei után kezdődő életemről kezdtek kérdezgetni, rá kellett jönnöm, hogy semmit sem tudok. Na jó, talán inkább alig tudok valamit. Így kezdődött el az a gap year, a lehetőségek, a bátorság, az őszinteség és a keresés éve, eddigi életem legjobb döntése. Voltam munkanélküli, író, bébiszitter, pincérnő, önkéntes, otthon segítő gyerek. Voltam szabad, ijedt, voltam határtalanul boldog és rémisztően összetört. És bár az összes választ továbbra sem tudom (és néha még mindig elhiszem, hogy kéne), azt hiszem, egy (vagy akár több) lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy ki vagyok.
Kamaszként olvasó lettem, hogy miért, azt pontosan nem tudom. De azt igen, hogy lassan 20 éve falom a könyveket, mert nem találtam azóta hűségesebb társat és jobb elfoglaltságot magamnak. Mániákusan gyűjtöm a könyveket, minden szabad percemet az olvasás tölti ki. Szerintem ez egyfajta drog, hiszen olyan messzire repítenek a történetek, amilyen messzire talán még a szerek sem tudnának. Lassan harminc éves leszek, de egészen biztos vagyok benne, hogy valójában legalább már a háromszorosát megéltem az éveim számának, hiszen minden történet más és más, rengeteg ember bőrébe, érzéseibe és gondolataiba kellett belebújnom, hogy megértsem őket. Az olvasás épp ezért nyitottá és elfogadóvá tesz, megmutatja, milyen a világ a sajátomon kívül. Amikor a pályaválasztásra került a sor, bajban voltam, hiszen egyet tudtam: én olvasni szeretek, de ebből még soha senki nem élt meg. Aztán mégis úgy alakult az élet, hogy az olvasásból élek. A Hadik Kávéház művészeti vezetőjeként és a Société Budapest művészeti programszervezőjeként az a munkám, hogy olvassak, majd az olvasmányaim szerzőinek programokat szervezzek, ahol feltehetem nekik személyesen azokat a kérdéseket, amik a legjobban foglalkoztattak az olvasás közben. Csoda minden perce!
Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan korban nőhettem fel, ahol nem a közösségi média trendjei határozták meg az érdeklődésemet, hanem a személyes tapasztalás és a határtalan álmodozás. Így találtam rá már gyerekkoromban életem vezérfonalára, a természetre, annak megismerésére és megőrzésére. Tudatos döntések, iskolák és egyetemek sora után sikerült elérnem a kitűzött célt: természetvédő, kutató és konzerváció-biológus lettem! A következő 11 év megfeszített munkájának mérlegén számos tudományos eredmény, több mint 50 publikáció, 3 könyv, állami kitüntetés és ígéretes karrier áll. A mérleg másik oldalán sorozatos kiégés, alvászavar, függőségek, szociális elszigetelődés, munkamánia és az addig tiszta célok elmosódása, a saját énkép elvesztése. Mire felfogtam, mi is történt, már túl késő volt: a sikerhez nem út, hanem áldozat vezetett. Nem maradt más, mint elölről kezdeni mindent, újra megtalálni és felépíteni önmagam úgy, hogy már tudtam, mennyit is ér egy álom. Sosem voltam megalkuvó, a sorba beálló, inkább a hatalomelvűséget nem tűrő lázadó vagyok. Lelki megfontolásból úgy döntöttem, hogy Afrikában folytatom a természet védelmét, ehhez azonban kemény és hosszú út vezet. Mit jelent „elérni bármi áron”? Előadásomban leginkább erről mesélek majd nektek.