GO!
#Kamaszkonferencia
2018. OKTÓBER 20., BUDAPEST
TÉMÁK
fókuszban: a nézőpontváltás
A VÁLTOZÁS VELED
KEZDŐDIK
Történetek, amelyek segítenek más szemmel nézni önmagunkra: tapasztalatok útkeresésről, megküzdésről, arról, amikor ellenállunk a változásnak, és arról, amikor vágyunk rá.
KERESS ÚJ
PERSPEKTÍVÁT!
Hogyan cserélhetjük le azt a szemüveget, amellyel a világra nézünk? Előadások, amelyek segítségével új fényben tűnnek fel a már megszokottnak, ismertnek hitt emberek és jelenségek.
FORDÍTS EGYET
A VILÁGON!
Felelősek vagyunk azért, ami velünk és körülöttünk történik – dolgunk van a világgal. Bátorító történetek változáshozóktól, akik hatással vannak a jövőre és mások életére.
ELŐADÓK

Bogár Benceproduct designer
Mióta az eszemet tudom, mindig ez volt az első kérdésem, amikor megérkeztem hozzá. Órákig el tudtam nézegetni, pláne a Himalája hófedte csúcsait. Olyan közel hajoltam a lapokhoz, hogy már hozzáért az orrom, hátha meglátom magam a hegyek között… …30 évvel később végül megláttam magam. Tavaly szembesültem pár fontos kérdéssel, amiknek a megválaszolásához térre és időre volt szükségem, ezért úgy döntöttem másfél hónapra visszavonulok a világ legmagasabb csúcsai közé. Összepakoltam a felszerelésem, a dilemmáimat, a félelmeimet és irány a hegy! U.i.: A többit hosszú lenne leírni, ezért inkább elmesélem nektek október 20-án az Impróban.

Varga SáraKözös Halmaz
Varga Sára vagyok, a Közös Halmaz Alapítvány kuratóriumi tagja. Idén februárban szereztem meg pedagógusi diplomámat az ELTE-n, jelenleg az Eötvös József Gimnáziumban dolgozom. A civil ténykedés nagyon fontos számomra, mert hiszek abban, hogy az állampolgároknak joga és feladata is egyben, hogy beleszóljanak a közös ügyekbe. A Közös Halmaz egy egészen szokatlan területtel foglalkozik: a XX. századi történelmi traumákról szeretnénk közös gondolkodást és beszélgetést kezdeményezni – Veled is. Ha érdekelnek a mindennapokban is megjelenő, a XX. századból itt maradt kérdésék, ha nem érted, miért választja el a múlt a jelenben az embereket, gyere, beszélgessünk arról, mi dolgunk velük!

Dezsényi BalázsTaníts Magyarországért
Egyetemi éveimet két kontinensen töltöttem el, angol-francia szakon, illetve közpolitikából diplomáztam, de mindig a közélet és az oktatás kapcsolata érdekelt leginkább. Nagy hatással volt rám egy egyéves ösztöndíj Connecticutban, ahol az oktatáskutatás mellett magával ragadott az a tapasztalat, hogy milyen közvetlenül lehet magánemberként segíteni az iskolák életét. Ez a motiváció vezetett arra, hogy elindítsam a Taníts Magyarországért ösztöndíjprogramot, ami tehetséges és tettrekész fiatalokat von be a legnagyobb szükséggel küzdő magyar iskolák mindennapjaiba. Az előadásomban többek közt arról mesélek majd, hogyan ismerhetünk meg a sajátunktól teljesen különböző közösségeket, miért fontos a vezetői szerepben az alázat, és hogy a tanításban mi is lehetne a fiatalok szerepe.

Fiala Borcsaíró, WMN
Fiala Borcsa vagyok, lelkes blog-, újság- könyv- és listaíró, lélekben örök lázadó kamasz és egy jó ideje megélhetési felnőtt is, bár ezen én magam szoktam a legjobban elcsodálkozni. Ha nálam fiatalabbak magázva szólítanak meg, első blikkre azonnal rájuk szólnék, hogy „ugyan, édes fiam, tegezz csak nyugodtan, nem vagyok én olyan öreg!” – Aztán visszaemlékszem a saját gyerekkoromból arra a sok vénasszonyra, aki ugyanezt mondta nekem, és inkább nem mondok semmit. Vagy ha épp nagyon gonosz, netán udvariaskodó hangulatomban vagyok, visszamagázom őket. Amúgy a WMN.hu online magazin szerző és szerkesztőgárdáját erősítem, amikor épp nem a két kamaszgyerekem idomításával, netán a nudlikutyám büngyürgetésével vagyok elfoglalva. Emellett nagyon szeretek főzni és etetni, vérig sértődöm, ha valaki a szétpukkadás után már nem fogadja el a felkínált harmadik szedést is. A kaja olyannyira fontos számomra, hogy a legutolsó könyvem is így lett gasztrokrimi – hiába nyüstöltem a szereplőimet, hogy menjenek nyomozni, azok minduntalan nekiállnak falatozni. Legnagyobb félelmem, hogy úgy halok meg, hogy nem fejeztem be a megkezdett gondolatmenetemet és az ebéd utáni desszertet, szóval simán lehet, hogy örökké fogok élni…

Gyarmati DettiZero Hero
Gyerekkoromban megbabonázott a tengerek, óceánok varázslatos világa, és mindig is aggodalommal töltött el, hogy a súlyos környezetszennyezés miként hat rá. Sokáig vártam a megoldást és a csodát, hogy jobb legyen a helyzet, de nem akart eljönni. Betelt a pohár, és rájöttem, hogy tennünk kell a változásért, ekkor álmodtam meg a zero hero-t. Egy olyan felületet hoztunk létre kis csapatunkkal, ahol egyszerre tudunk edukálni a hulladékcsökkentésről, a műanyag veszélyeiről, miközben kézzelfogható segítséget is nyújtunk a változáshoz. Október 20-án megtudhatjátok, hogy miért fontos a hulladékcsökkentés, miként hat a műanyag az egészségünkre, és mi a kapcsolat az óceánok szennyezése és a levegő között, amit most is belélegzünk.

Matisz Vikisejtedző
Anyukám azt mesélte, hogy már a pocakjában sem bírtam nyugton maradni, ha zenét hallgatott. Négy éves koromban, nagymamám munkahelyi búcsúztatóján végig a parkett közepén táncoltam. Aztán évről évre sokféle sportot kipróbáltam, a tánc otthon, a szobámban kezdett először komolyabb érdeklődést kiváltani belőlem: nagyon kíváncsivá tett az, hogy mitől megy jól az egyik nap, és miért nem olyan szép, nem olyan jól eső a másik nap. Elkezdtem leírni és lerajzolni a tapasztalataimat, a gerincem íveit, a medencém mozdulatait (bár ekkor valószínűleg, azt sem tudtam, hogy ezeket így hívják). Ekkor még sokat figyeltem magamat tükörben, aztán több, mint 10 éven át olyan táncórákra jártam, ahol mindig tükörben néztük magunkat, javítgattuk, mi hogy helyes, hogy néz ki jól… Egy időre ki is égtem ebből a műfajból, úgy éreztem, a táncos idők lezárultak bennem. 3-4 év is eltelt, mire ismét őszinte érdeklődéssel tudtam megközelíteni egy tánctermet, és rájöttem, hogy ez a tánc-dolog nem tűnt el az életemből, sőt, most jött elő igazán. Csak át kellett alakulnia, ahogyan én is átalakultam időközben. Ma már szinte egyáltalán nem használok tükröt, a kifelé figyelést felváltotta a belső érzetek és a képzelet figyelése. A szabályos, de sokszor üres lépéseket, koreográfiákat pedig az improvizáció. Október 20-án erről az útról és arról fogok Nektek mesélni, hogy most mit is jelent nekem a tánc, miért hiszem, hogy mindenki tud táncolni, sőt mi több: miért érdemes mindenkinek táncolni!

Harsányi BenceImpró
Tanárként, csoportvezetőként, trénerként és színpadi játékosként is a kapcsolódás és a játékosság foglalkoztat. Meghallani és megérteni egymást, közösen építkezni, örömmel elfogadni egymás ötleteit, felismeri és elismerni a bennünk rejlő erősségeket. A nevetés, a felszabadult játék megmutatja a legjobb arcunkat, amivel meglephetjük magunkat és környezetünket is.

Pais Pannidesigner
Kacskaringós pályámat szociológusként kezdtem, végül egy határozott nézőpontváltással designerként folytattam utamat. Eközben egy alkotói közösség, a Cellux Csoport vezetője lettem, ahol már több mint tíz éve különböző társadalmi és környezeti kérdéseket közelítünk meg a tervezői gondolkodás segítségével. Amellett, hogy mesélek erről a gondolkodásmódról, előadásomban arról fogok beszélni, hogy az empátia miért lehet csodafegyver, és segítségével a felszíntől hogy juthatunk a mélyen rejlő, valós jelenségek megismeréséig annak érdekében, hogy a minket körülvevő világot tényleg jobb hellyé varázsolhassuk. Utóbbihoz a kíváncsiságunkat és a bizalmunkat hívjuk segítségül, hogy utunk során minél többször bátran hibázhassunk is akár, és ráadásul ennek még egyenesen örüljünk is!

H. A. Bkórus
Alig akad köztünk aki ne énekelt volna kamaszkorában a suli kórusában, random népi/alter/pop/rock/metál/ bandában, vagy minimum titokban a wc-n vagy a zuhanyzóban. Mind szuper élmény volt, mert így vagy úgy, de tutira nem kellett éneklés közben a másnapi dogára, felelésre vagy beadandóra gondolni!
Eltelt ugyan a gimi óta pár év, de egy biztos: ezek a feloldó, megmentő, jókedvcsináló funkciók azóta is kiválóan működnek. Talán akkor a legjobban, ha mindezt együtt, nagyszerű barátok közt, a magunk stílusában, kedvenc zenéink világában, könnyen csináljuk: H.A.B
Eltelt ugyan a gimi óta pár év, de egy biztos: ezek a feloldó, megmentő, jókedvcsináló funkciók azóta is kiválóan működnek. Talán akkor a legjobban, ha mindezt együtt, nagyszerű barátok közt, a magunk stílusában, kedvenc zenéink világában, könnyen csináljuk: H.A.B